vissza
Látlelet/Katedra
Pedagógusok személyiségfejlesztését szolgáló iskolalap

Mentálhigiénét kereső, egészségnevelő iskolalap az eredeti- a kopfban szereplő- lapmegnevezés, amely 1993-ban jelent meg először és 10 évet élt. A 2003-as megjelenését már nem támogatta az akkori Oktatási Minisztérium, „mert olyan jó a lap, hogy bizonyára támogatás nélkül is az előfizetésekből megél”- volt olvasható a miniszter nevével fémjelzett elutasítói határozaton, miközben iskolákat szüntetett meg és vont össze az akkori vezetés. És a megszorító intézkedéseket hozó reformnak egyik szenvedő alanya a hazai iskolarendszer volt. Ilyen körülmények között lapárat emelni és az előfizetéseket növelni irracionális, kissé szarkasztikus javaslat. Az eredetileg évi hatszori, majd később négyszeri megjelenést már nem lehetett tovább redukálni. A marketingtevékenység mellőzésére pedig még 1996-ban az UNICRI nemzetközi szervezetnek írásos garanciavállalást adtam, hiszen a lap esztétikuma – fekete-fehér fényes műnyomó– olvasói célcsoportja, a vállalt küldetés: test-lélek-környezet személyiségformáló egysége nemigen volt összeegyeztethető a piaci hozadékkal.
A lap abból az alapkoncepcióból építkezett, hogy a személyiség pozitív beállítódását, annak testi és lelki attitűdjeit valahol az iskoláskorban kell elsajátítani. Ebben pedig vitathatatlan szerepe van a pedagógusnak. Így arra vállalkozott a Katedra, hogy továbbképző lapja lesz pedagógusainknak, akiknek egy életen át kell szolgálniuk a „Katedra színpadát”, ahol övék a főszerep., és MODELL- ként állnak az ifjúság előtt. Ennek a minden nap megújulni köteles feladatnak, ennek a rendkívüli kihívásnak azonban csak egy mentálhigiénés szempontból egészséges, teljes életigenlést sugárzó személy tud megfelelni. Aki legelőször is az önmagában zajló folyamatokat tudja felismerni, kezelni, irányítani. S aki pozitív beállítódást tükröző magatartással tudja a „megint”-eket újra és újrakezdeni. Akit nem tompít el a monotónia, mert amikor e pályát választotta – amikor kiválasztatott – tisztában volt azzal, hogy pedagógusnak lenni: hivatás. Mert munkájának tárgya „élő” anyag,- az ember - s munkájának eszköze Ő maga, azaz a személyisége. A Látlelet- Katedra az „Ő maga”, azaz a pedagógus személyiségének karbantartását célozta meg, ismeretekkel, módszerekkel, személyes megszólításokkal, egyéni történetekkel, új információkkal, követendő példákkal, vagy csak egyszerűen „belső sz/építkezéssel” szolgálni...
Hogy mindez hogyan sikerült?
Talán sikereim egyik záloga lett...
Igen sok elismerést, visszajelzést adott és készítésekor egy kicsit én magam is „önmegvalósulhattam”. Pszichológusként, szerkesztőként, íróként.
Hibámnak, magányosságomnak, tehát alkati tulajdonságomnak rovom fel, hogy a lap szünetel. Bár némi vigaszt nyújtanak az elismerő sorok, a levelek, amiket birtokolok. Olvasásukkor arra gondolok, hogy az eredeti ars poetica, ha nem is sokáig és nem is mindenütt, de azért olykor- olykor megvalósult.
„Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát „– írja Weöres Sándor a Protohomo című versében, s amit nem véletlenül választottam a lap igéjének...
Most arra gyűjtök, hogy a bekötött példányokat digitalizálni tudjam, hiszen már engem is lekörözött a technika. Addig egy kis türelmet kérnék...