Sóstói út 53. I. kötet (2010)
vissza
"...Engels szerint a társadalom alapja a család, s ha baj van a családdal, akkor baj van a társadalommal is. E lényeges megállapítása ellenére éppen a kommunista világrészben sikerült elsőként szétverni a családot, s ezzel a társadalmat is, bár teszem hozzá, ma már a nem kommunista világrészen is nagy lépésekkel haladnak ebbe az irányba. Egy 30-50 négyzetméteres lakásban nem lehet három vagy négy generációt elhelyezni. Ha pedig szétesnek a családok, akkor lassan feledésbe megy a múlt, s szabadon lehet a történelmet alakítani és tanítani.Ha túl sok a tendenciózus írás, nagyobb a valószínűsége, hogy ezekből marad fenn néhány a hálás utókornak, s akkor a történelem már e forrásokkal alátámasztható, ám mégis torzszülött lesz. Varga Csaba írja Az elme eredete című gondolkodásra késztető könyvében, hogy egy lelet hiánya még nem bizonyíték arra, hogy egy adott korban az adott dolog nem létezett.

Így vagyunk a történelemmel is.

A valóság és a történelem tehát gyakran köszönő viszonyban sincs egymással. Pedig Samuel Butler angol író szerint – és nem G. B. Shaw szerint, ahogy azt Pista bácsi emlékezetéből utána nézés nélkül feltételezte – a múlton az Úristen sem tud változtatni, erre csak a történetírók képesek. Mindezek miatt lényeges Balla István többször is megismételt mondata, mely szerint: „Véleményem kialakításában soha senki, semmilyen oldalról nem befolyásolt, és soha senki nem részesített anyagi juttatásban.” Tegyem hozzá, a szerző abban sem bízott, hogy valaha valaki egyáltalán elolvasásra méltatja majd a papírra vetett sorait, még akkor sem, ha kifejezetten István fia kérésére állt neki a visszaemlékezésnek. A gondolkodás és a vélemény-nyilvánítás szabadságának joga alkotmányos alapjog, bár mintha most már ez is kapott volna egy döfést.
A vélemény-nyilvánítás jogával élt Balla István is. Bár nem reménykedett benne, a sors mégis lehetővé tette, hogy többször is átolvassa a már leírtakat, s azt, ahol szükségesnek érezte, az azóta feltört emlékeivel egészítse ki, vagy éppen kommentálja a megtörténteket.

Kedvenc gyermekkori meséim egyike a király új ruhája. Abban – bár mindenki látja, − csak egy kisfiú meri elmondani, hogy a király meztelen. Ebben a könyvben, ebben a visszaemlékezésben dr Balla István mondja ki ezt, s nagy kár, hogy a történetnek 1989. november 4-én vége szakadt. Pedig lapoznék tovább, kíváncsian várva a folytatást az elmúlt 20 esztendőről. Hiszen a változás szelét érezve, mintha Pista bácsi is meglátta volna a fényt az alagút végén. Ám meglehet, most újraolvasva akkori sorait, azt írná: "tévedtem, csak a vonat jött szembe.". Orbán András (Szabolcs-Szatmári Szemle 2010./2.)