Dr. Kollárné Balla Anna

kritikus szemmel vizsgálja, új ideálok, olyan új csoporok keresésére indul, amelyhez csatlakozhat, és amelynek eszméit magáévá teheti. Ilyenkor a régebbi eredetű dolgok unalmasnak tűnnek, viszont minden új vonzónak. A jelenséget akár fiziológiai neofíliának is nevezhetnénk…Normális esetben a fiziológiai neofília után eljön annak is az ideje, hogy újra feltámad a régi dolgok iránti szeretetünk. Ez egy hosszú folyamat és mi, idősebbek a legtöbben tanúsíthatjuk, hogy hatvanéves korban sokkal jobb véleménnyel vagyunk apáink nézeteiről, mint tizennyolc vagy huszonnyolc éves korunkban voltunk. A Mitscherlich ezt a jelenséget "késői engedelmesség"-nek nevezi. A fiziológiai neofília és a késői engedelmesség együtt rendszert képeznek, amelynek fajfenntartó ereje abban rejlik, hogy kiszűri az átadott kultúra kifejezetten elavult és fejlődést akadályozó elemeit, megőrizve annak lényeges és nélkülözhetetlen elemeit…" (Konrád Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne IKVA kiadó 1994)
Íme tehát mankóm fiziológiai magyarázata.

És talán még az, hogy nemcsak én változtam, hanem a KOR is.
A történelmi változás eredményeként az egykori bűn – a családnak Nyíregyháza város vezetésében huzamosan betöltött döntéshozói szerepe – egyik napról a másikra átminősült, mára VÁROSALAPÍTÓK lettek őseink, akikért ÉDESAPÁNK - az egyetlen Magyarországon maradt közvetlen leszármazott - a szocializmusban osztályidegennek minősült.

És hogy a politika színpadán olykor azok jutalmaznak, akik egykoron büntettek? Ez is egy újabb Konrád Lorenz téma lehetne, de Ő már nem él. Így inkább tudjuk be ezt is az etológiának, és nagyvonalúan lépjünk át felette.

	Sóstói út 53. II. kötet (2011)	vissza
Ajánló Sajtó visszhang Szerkesztői útmutató Tartalomjegyzék Részlet a könyvből Megrendelés	Utószó: Édesapánk, Dr. Balla István életében a vele szembeni magatartásomat a lázongás, a meg nem értés jellemezte. Így volt ez nemcsak gyermek és ifjúkoromban, hanem asszony koromban is. Sőt: akkor már meg mertem mondani azt, amit előtte gyáván elhallgattam. Számon kértem tőle, hogy miért nem lett azzá, aki lehetett volna. Hogy mi, gyermekek, no és Édesanyánk miért nem profitálhattunk anyagilag és egzisztenciálisan az esetleges "átállásából," hogy miért kellett az X-es származás bélyegét és annak valamennyi negatív következményeit nekünk, az egész családunknak viselnünk. Lázongó fiatalságomban odáig jutottam, hogy új apát is kerestem magamnak, akire a nagypapai szerepet is kiosztottam. Az ex-kórházigazgató főorvos jobban megfelelt apaképemnek, gyermekeim pedig előszeretettel hivatkoztak az időközben Ausztráliába kiköltöző, de onnan is aktív kapcsolatot felvállaló választott nagyapjukra. Hogy mindezt Édesapa hogyan élte meg: nem tudom. Valószínűleg ezt is odarakta a többi élettől kapott pofonjai közé. Miután időt és energiát fordítottam rejtett dimenzióinak megismerésére, vigaszom és kapaszkodóm Konrád Lorenz maradt. Az élőlények viselkedésével foglalkozó tudománynak, az etológiának a megalapítója számos munkájában foglalkozik a kamaszkorban kezdődő, és viszonylag hosszasan lezajló viselkedésváltozással: "…A jelenség gyökerei a pubertáskor fejlődési zavaraiban keresendők. Ebben az életszakaszban a fiatal kötődése a szülői ház hagyományaihoz meglazul, és miközben azokat	kritikus szemmel vizsgálja, új ideálok, olyan új csoporok keresésére indul, amelyhez csatlakozhat, és amelynek eszméit magáévá teheti. Ilyenkor a régebbi eredetű dolgok unalmasnak tűnnek, viszont minden új vonzónak. A jelenséget akár fiziológiai neofíliának is nevezhetnénk…Normális esetben a fiziológiai neofília után eljön annak is az ideje, hogy újra feltámad a régi dolgok iránti szeretetünk. Ez egy hosszú folyamat és mi, idősebbek a legtöbben tanúsíthatjuk, hogy hatvanéves korban sokkal jobb véleménnyel vagyunk apáink nézeteiről, mint tizennyolc vagy huszonnyolc éves korunkban voltunk. A Mitscherlich ezt a jelenséget "késői engedelmesség"-nek nevezi. A fiziológiai neofília és a késői engedelmesség együtt rendszert képeznek, amelynek fajfenntartó ereje abban rejlik, hogy kiszűri az átadott kultúra kifejezetten elavult és fejlődést akadályozó elemeit, megőrizve annak lényeges és nélkülözhetetlen elemeit…" (Konrád Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne IKVA kiadó 1994) Íme tehát mankóm fiziológiai magyarázata. És talán még az, hogy nemcsak én változtam, hanem a KOR is. A történelmi változás eredményeként az egykori bűn – a családnak Nyíregyháza város vezetésében huzamosan betöltött döntéshozói szerepe – egyik napról a másikra átminősült, mára VÁROSALAPÍTÓK lettek őseink, akikért ÉDESAPÁNK - az egyetlen Magyarországon maradt közvetlen leszármazott - a szocializmusban osztályidegennek minősült. És hogy a politika színpadán olykor azok jutalmaznak, akik egykoron büntettek? Ez is egy újabb Konrád Lorenz téma lehetne, de Ő már nem él. Így inkább tudjuk be ezt is az etológiának, és nagyvonalúan lépjünk át felette.
		Következő oldal